Krízis vagy válság? 2. rész - Mi történt, történik körülöttünk?

A krízis kifejezést a hétköznapokban gyakorlatilag mindenre ráhúzzuk, ami ijesztő vagy megoldhatatlan problémának tűnik. A pszichológia sokkal árnyaltabban értelmezi ezt a fogalmat.

Kínai képírás szerint "veszély" és "lehetőség".

Gerald Caplan (1964) szerint a pszichológiai krízis létrejöttéhez az alábbi tényezők fennállása szükséges:

• nem elkerülhető a veszélyeztető körülmény, sőt fenyegető közelségbe kerül, ami már pszichológiai problémát okoz az egyén számára. Nem képes azt el- vagy kikerülni és a problémát a szokásos eszközeivel megoldani.

A továbbfejlesztett kríziskoncepcióban Gerald Jacobson válsághelyzetről beszél, ami az egyensúlyi állapot felborulását jelenti, ez 6-8 hétig tart. Ezt követően, ha sikeres a kimenete, akkor az egyén megoldja azt és egy magasabb szintű egyensúlyi állapotba kerül, mint előtte. Negatív esetben ennek az ellenkezője következik be, azaz egy alacsonyabb állapot, vagy teljesen felbomlik a rendszer.

S még egy nagyon fontos pluszt ad hozzá: lehetőség. Lehetőség arra, hogy fejlődjünk, beépítsünk valamit, egy új tudást, ismeretet, amit a kényszerhelyzet ró ránk. Hiszen mi történik velünk? A meglévő megküzdési mechanizmusaink nem működnek, úgyhogy egyszerre nyitottá válunk olyan újdonságokra is, amik korábban akár elképzelhetetlenek voltak, vagy igazán távol álltak tőlünk. Én gyakran teszem fel a kérdést a munkámban és a saját életemben is: "Mi lehet a legrosszabb, ami megtörténhet?" S ez nem azt jelenti, hogy valaminek nincsen tétje, vagy kicsinyítenénk a fogalmat. Illetve természetesen azt sem, hogy mindig a katasztrófára kellene készülnünk. Csupán sokszor a félelmeink, rossz beidegződések, világról alkotott sztereotípiánk a gátja, hogy egy lépést tegyünk előre a megoldás irányába, illetve a változással szembeni ellenállásunk.

S milyen gyakran történik meg az, amitől a legjobban féltünk? Tegyük fel ezt a kérdést és válaszoljuk meg őszintén önmagunk számára. A félelmeink nagy része tudás, információ- és önismerethiányból, saját kishitűségünkből táplálkozik.

Miért fontos ez? Mert itt visszavettük (visszavehetjük) valamelyest a kontrollt a saját kezünkbe.